ZSÁLYA (SALVIA OFFICINÁLIS)
"Miért halna meg az ember, ki a kertjében zsályát termel?", "Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni".
Dél-Európa karsztos vidékein vadon tömegesen termő, de az egész világon elterjedt termesztett gyógynövény. A méhészek szívesen ültetik a kaptárak közelébe, mert jó "méhlegelő".
A több száz éves tapasztalat mellett tudományos vizsgálatok is kimutatták, hogy a zsályalevelek igen hasznos gyógynövényt jelentenek a házi patikákban. A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak.
A zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejtik ki, izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. Egyes országokban ezért is nevezik növényi aszpirinnek.
Keserű íze miatt kitűnő étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő, megkönnyíti az emésztést. A legtöbb konyhai fű-szernövényhez hasonlóan a zsálya is nyugtató hatást fejt ki a gyomor sima izmaira. Mértékletesen alkalmazva segíti a zsíros ételek emésztését.
Használják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény.
A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
A zsálya illóolajának tujon tartalma miatt terhesség és szoptatás idején nem alkalmazható (legfeljebb a levél vizes kivonata, és az is csak külsőleg).
